Sport nemtomhány
2008 május 21. | Szerző: hapcivirag |
Hát akkor folytatom a sportos pontokat:
6. Arra van időd, amire csinálsz magadnak!
Hát ez így igaz. Sokáig ráfogtam a mozgástalanságot arra, hogy nincs rá időm. Ma már van, pedig sokkal több dolgom van, mint volt anno. Csak éppen… Megtanultam kompromisszumokat kötni (ezzel is…). A konditermek csak reggeltől estig vannak nyitva, én pedig kizárólag éjjel érek arra rá, hogy VALÓBAN sportoljak (uszodával is ez a helyzet, a különféle edzések meg a délutáni óráimat vennék el a lányomtól). Ezért maradtak az olyan mozgásformák, amelyek nincsenek helyhez és időhöz kötve: gyaloglás és néha kocogás intervallumos edzésként (vagyis a gyaloglás és a futás váltogatása). A “valóban sportoljak” alatt azt értem, hogy ilyenkor van időm ténylegesen a sporttal foglalkozni. Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy nem tudok igazán mozogni, átérezni a feltöltődést, ha közben azon jár az agyam, hogy mit kell még elintéznem. Az időcsinálás egy érdekes folyamat: amíg el nem indul az ember, rohadtul nincs hozzá kedve. Aztán kilép az ajtón, mozog 5-10 percet és az jut eszébe: “Jajj, de jó, hogy mégiscsak elindultam!” – és egyre jobban érzi magát és a végére már telítődik energiával és jókedvvel és vigyorog, mint pék kutyája a vajas kiflire. Ezzel ellentétben, ha hagyom magam legyőzni a lustaságom által, csak punnyadok este a gép előtt (mint most is, de betegen egyáltalán nem esik jól a sport) és egyáltalán nem érzem magam jobban tőle. Ezért, ha véletlenül le akarom magam beszélni az időcsinálásról, eszembe juttatom, hogy csak 5-10 percet kell kibírni, utána már nagyon jó lesz. Ez mindig bejön, kivétel nélkül.
7. A zsírégetés egy mérsékelten emelt pulzusszám mellett a 20. perc után indul el.
Nohát ennek a fiziológiai okát nem tudom… De nem is érdekel. Ami a lényeg, hogy TILOS a pulzusszámot az egekig emelni! – lásd 8. pont… Egy túlsúlyos szervezet pulzusszáma eleve magasabb kicsivel, mint az átlag, ezt nem nehéz kevés mozgással is akár még fentebb emelni. Tehát eleinte a kívánt pulzus-szinthez tartozó mozgásintenzitás elég alacsony lesz, ami sok embert megijeszt: képtelenség, hogy ilyen laza, még sportnak sem nevezhető izgés-mozgás mellett fogyjak is! Pedig de! Ez is tapasztalat. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a túlsúlyos ember elmegy mondjuk gyalogolni, és a sétatempó mellett már elég magas a pulzusa. Sebaj. Ilyenkor megfelelő időt kell a gyaloglással tölteni (ami nem nehéz, mert ugye jó lenne legalább 1 órácskát naponta zsírt égetni, ami legalább 80 perc gyaloglást jelent) – biztos, hogy másfél óra kevésbé intenzív gyaloglás kellőképpen kifárasztja emberünket. Akkor jön rá, hogy télleg… Nem másfél óra kínlódásról volt szó, hanem másfél óra nekem intenzív mozgásról. Nem tehetek róla, de én nagyon gyaloglás-párti vagyok. Bármikor, bárhol végezhető, a tempó testre szabható, nem köpöm ki a tüdőmet, de ugyanakkor az állóképességem javul, ráadásul a combom körvonalai is egyre határozottabbakká válnak… 🙂 Ráadásul, mivel nem iszonyatosan megerőltető, épp ezért minden nap van hozzá kedvem. Nem kell magam rávennem, hogy minden nap kiköpjem a tüdőmet. Elfáradok a végére, de ugyanakkor energiával tölt fel és végelen optimizmussal, téli vagy nyári esti illatokkal, élményekkel, fényekkel, megfigyelésekkel, rezdülésekkel, lélekkel. Imádom. Beírtam a google-ba és itt van pár eredmény:
“Habár a tempós gyaloglás kevésbé megerőltető, (majdnem) pontosan annyit ér, mint a kocogás. Ráadásul óvja az ízületeket. Ha tehát nincs kedved izzadságban úszni futáskor, vegyél vissza egy sebességfokozatot, és gyalogolj – először hetente háromszor 15-20 percig, később hetente négyszer 30-35 percen keresztül! Hogyan végezd? Vedd fel a kiindulóhelyzetet. Először gyakorolj egy helyben: a gerinced nyújtsd meg a következőképpen: könnyedén húzd lefelé a vállad, tartsd egyenesen a fejed, és lágyan hajlítsd be a térded. Utána tedd az egyik sarkad a földre, és lassan helyezd a testsúlyodat előre, miközben a talpad egyenletesen, lassan végiggördíted egészen az ujjakig. A következő lépéshez a lábujjakkal rúgd el magad a talajtól!” (forrás: www.figyuzz.hu, komment: első alkalmakkor is hetente 5×90 percet “sétálgattam”… De kétlem, hogy káros lenne… :D)
“Zsírégető mozgásformák például a következők lehetnek: zsírégető aerobic (amely nem a nagyon intenzív, nagyon gyors zenére történő “ugrálás”), erőgyaloglás, kerékpározás, evezés – az adott pulzustartományban.” (forrás: origo egészség)
“De van még egy esély! A walkfitt program vagy másnéven Power Walking.
A Power Walking tulajdonképpen intenzív gyaloglás, amely nem azonos az egyszerű sétálással. A Power Walking edzés során 45-90 percen keresztül hosszú lendületes lépésekkel haladunk, karunk erőteljes mozdulataival segítve a lábmunkát. Farizmainkat erőteljesen megfeszítve, a comb és lábszárizmaink intenzív használatával edzünk. Jellegét tekintve hasonló, mint a kocogás csak éppen a mozdulatok tökéletesen kontrolláltak és nem jár az egész test folyamatos rázkódásával.
Első pillantásra talán hihetetlennek tűnik, hogy gyaloglással komoly energiát lehet leadni és hatékonyan lehet edzeni. Magam is így gondoltam, amikor először kipróbáltam ezt a módszert. Aztán az első fél óra elteltével megváltozott a véleményem. Egyenes terepen edzettségtől függően 130-160-as pulzusértékeket lehet elérni. Ez tökéletes terhelést jelent a szív és vérkeringési rendszer számára.
A Power Walking programok előnyei:
csak kismértékben megterhelő a csontok és az ízületek számára
annyira megeröltető, amennyire csak akarjuk.
A tempótól függően lehet kikapcsoló jellegű (5-7 km/h) vagy lehet magasfokú edzés (8-9 km/h),
tökéletesen kézben tartható az intenzítás az edzés során
bárhol és bármikor lehet végezni, nem kell nyitvatartási időhöz vagy órarendhez igazodnunk
ideális fogyasztó edzésmódszer jelentős túlsúllyal rendelkezők számára
ideális edzésmódszer kismamák számára a terhesség alatt és a szülés utáni regeneráció időszakában
megfelelő időtartam és intenzítás esetén kiváló zsírégető módszer (60-90 perc, 65-75%-os intenzításon)
nagyszerűen edzi a láb és a far izmait
a porckorongjaink anyagcseréjének fokozásával segíti megőrizni gerincünk egészségét
A Power Walking tréning során teljesen felpörgethetjük magunkat. Az oxigén és kalória szükséglet épp oly magas lehet mint a legtöbb aerobic óránál. Megfelelő tempónál és meghatározott hőmérsékleti viszonyok között 8 km megtétele percenként 8-10 kalóriát von el szervezetünktől. Ez óránként megközelítőleg 480 – 600 kalóriát jelent. Jelentősége azonban nem csak ebben áll.
Az aerob tréningek közé tartozva – rendszeresen végezve jelentős élettani változásokat idéz elő. Ha tehát szeretnél szert tenni magasabb energiaszintre, jobb emésztésre, alacsonyabb koleszterinszintre, igazi testsúlykontrollra, egészséges csontszerkezetre, jobb szellemi kapacitásra, pihentetőbb, mélyebb alvásra, jelentős védelemre a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben, jobb légzési és keringési állapotra, hatékony zsírégetésre, akkor itt az ideje, hogy kipróbáld a Power Walkingot!
A Power Walking annyira egyszerű, hogy bárki megtanulhatja és gyakorolhatja. Nagyon jó kondícionális tréning mindenki számára, bármilyen életkorban. Kifogás tehát nincs!
A Power Walking elsajátításával, saját igényünknek megfelelően alakíthatjuk ki edzésprogramunkat, amihez semmi másra nincs szükségünk, mint egy jó edzőcipőre. Beépítve mindennapjainkba színesebbé tehetjük vele testünk edzését, hatékonyan egészíthetjük ki vele heti edzésprogramunkat és megfelelő környezet kiválasztásával (hegyvidék, erdő, stb.) kiszabadulhatunk mindennapjaink szürkeségéből.” (forrás: www.wellnessvilag.com)
8. A túl magas pulzusszám egészségtelen. – lásd előző pontban… 🙂
9. A túlsúly kockázatai mozgás közben… Hát vannak. Nagy túlsúllyal semmiképpen sem szabad megerőltető és szokatlan mozgásformákat, sportokat választani! Az ízületeken alapállásban is jóval nagyobb terhelés van, mint normál állapotban, ha erre még mondjuk kínai cipőben betonon kocogunk is, annak csak egyetlen eredménye lehet: egy hét után képtelenek vagyunk lábra állni a térdfájástól… Vagy bokafájástól… Vagy csípőfájdalmaktól. Ugyanez vonatkozik az összes többi, az ízületeket igénybe vevő sportra: küzdősportok, balett, vívás, konditermi edzések. Finoman szabad csak belekezdeni, később pedig lehet durvítani. Ez is tapasztalat… Ehhez az egész “projekthez” úgyis egy elengedhetetlen dologra van szükség: türelemre…
10. Az izomláz nem jó – már eleve leírtam, amit erről tudok. 🙂
És akkor legközelebb úgyis válaszolok Eperkének! Nem ússza meg! 😀
Így néztem ki 2000-ben, 24 évesen, úgy nagyjából a mostani súlyomnál
.jpg)
(na jó, most kevesebb vagyok – épp tegnapelőtt találtam egy mérleget, este, felöltözve 61… Hát… Ööö… Az egyik felem szerint az álomsúly a régi 56 kiló, szóval az egyik szemem nevet. A másik viszont sír, mert néha ijesztő, hogy bármit eszem, akkor sem hízom. Lásd tegnap esti reggeli… Vagy egy tábla csoki – mert ha megkívánom simán megeszem. Más kérdés, hogy a régi csokimániám mára csokiundorrá vált. Valószínűleg túlettem magam csokival… Habár ezt régen el nem tudtam képzelni)
és 2004-ben, 28 évesen, nagyjából 80-85 kilósan:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Csak “jelentem” hogy az első hozzászólásod után rákaptam a gyaloglásra:) Mert a futást amúgy is utálom és nem is nagyon birtam (dohányzom is..)
Tehát, azt tudtuk, hogy okos vagy:))) De ennyire:D:D puszssszancs