Hát akkor a sportról még…

2008 május 18. | Szerző: hapcivirag |

 Ígértem, hogy magyarázatokat fűzök a sportos pontokhoz.

1. Mozgás nélkül nincs fogyás.

Szerintem ezt mindenki tudja. Azt legalábbis tutira, hogy mozgás közben az ember kalóriát éget el, intenzivitástól függő mennyiségben. Én szeretem a középutat. Nem muszáj rengeteg kalóriát elégetni, de ha a kiválasztott mozgásformát kitartóan tudom űzni, nem fáradok bele és nem unom meg, akkor szerintem sokkal hatékonyabb, mint a hirtelen nekiugrás agyonhajtással. Így van ez most velem, fél éve gyalogolok, még mindig nem untam meg, viszont rendszeres mozgás, formában tart és nem hajtom halálra magam.

Azt viszont nem biztos, hogy mindenki tudja (habár sokan tutira), hogy a rendszeres mozgás miatt a szervezet “alap kalóriafelhasználása” is megugrik. Vagyis, aki rendszeresen sportol, az nyugalmi állapotban is több kalóriát éget el, mint aki nem teszi ezt. Rövid, tömör magyarázat (nekem legalábbis elég): az izmok fenntartása több kalóriát igényel, mint a zsíré (minő furcsaság… :D).

2. Tilos túlzásba vinni, de muszáj tenni érte.

Mozogni kell, nincs mese! Csak az a kérdés, hogy mennyit és hogyan… Elég sok cikk foglalkozik az “energiavesztéssel”, vagyis azzal, hogy emberünk beleveti magát a sportba, hajt, mint állat, aztán egyszercsak nem bírja tovább. Naponta 2 órát jár konditerembe, minden nap leizzad, félig megfullad, izomláz gyötri, de ő csak megy… Hát, a helyzet az, hogy a szervezetet nem lehet  hosszú időn át kizsigerelni. Egyszerűen nem megy, nem hagyja magát. Én is jártam így, tapasztalatból tudom. Hiába viszi az embert a nagy löttyös indulat, muszáj 1-2 nap pihenőt beiktatni legalább, különben nagyon hamar összeesik a “melós”. Nekem egy idő után egyszerűen nem maradt energiám. A teljesítményem ennek megfelelően leesett, én hülye meg nem értettem, hogy miért. Aztán már kedvem sem volt hozzá, mert energiám sem. Borzasztó volt, főleg azért, mert nem értettem. Illetve… Nem akartam érteni. Hajtottam a fogyást – azt gondoltam, hogy majd jobban fogom magam érezni – aztán sem fogyás, sem energiabomba, épp ellenkezőleg. De én sietni akartam. Gyorsan akartam sokat fogyni. Idővel megértettem, hogy nem megy. EHHEZ türelem kell (persze sok minden máshoz is, de talán ez a legnehezebb). Szépen lassan lehet fogyni. Gyorsan úgy nem, hogy az meg is maradjon és ne ugorjon vissza a duplája.

3-4. A fogyást az aerob mozgásformák segítik.

Nem sok minden magyarázat kell hozzá – legalábbis nekem nem. Az anaerob mogzásformák inkább izmot építenek, én pedig nem szeretnék sem emberfejnyi bicepszeket, sem háj alatti kockás hasat.

5. Olyan mozgást kell választani, amit az ember nem un meg.

Pill, vásárlás-kipakolás…

Na szóval. Ahogy saját magamat elnézem, totál mindegy, mit mozog az ember. Csak akkor lényeges, ha valami konkrét célja van a fogyáson kívül (pl. szeretne kicsit izmosabb lenni, meg szeretné tanulni önmagát megvédeni stb.). Szerencsés is vagyok ilyen szempontból, mert évekig tanyán éltem, anyukámmal és a lányommal együtt – én voltam az egyetlen munkára fogható emberke, néha persze férfiúi segítséggel. Namármost, 1 hold földet rendbentartani – nna, az mozgás… 🙂 Én kertmániás vagyok, kutyán és macskán kívül más állatot nem akartam soha tartani. De parkot azt akartam. A benzines fűkaszával való dolgozás az ide-oda forgás miatt például tökéletes hasizom- és derékizom-gyakorlat, valamint a gerinc melletti tartóizmokat is fejleszti. Kandallókkal fűtöttünk. 60-80 mázsa fa felaprítása fejszével – tökéletes hát- és karizom-erősítés (a többi 20-40 mázsát pasi vágta… :D). A sitt és a föld talicskázása ugyanígy (most is művelem… megint van egy rendrakásra váró kertem…). 3000 m2 gaz fűvé alakítása és lenyírása nem önjáró, ámde nagy és nehéz benzines fűnyíróval pont éppen jót tesz a comb- és farizmoknak, valamint a hasizmokat is nem teljesen ugyan, de folyamatosan feszítve kell tartani. És mozgás. Mozgás, mozgás, mozgás. A kutyákkal sokat csavarogtam, az agarammal általában 5 km-t gyalogoltam vagy futottam, sajnos nem minden este (homokban, kutyával futni sem az ízületeket nem terheli meg, sem a tüdőmet, mert ha kértem, húzott, ha kértem, megállt).

És ezeket nem untam meg, mert mint írtam, imádom a nagy és szép kertet és bármit megteszek érte. A rendet is szeretem, tehát utáltam, amikor egy embermagas fa-halom magasodott az udvar közepén.

A gyaloglást sem unom. És ez a lényeg. Ha egyszer véletlenül megunom, majd választok mást. 🙂

A többit majd később.