A jelen
2009 május 15. | Szerző: hapcivirag
Régen írtam. Azt hiszem, azért, mert tulajdonképpen mindent leírtam, ami nekem segített. Beteszek egy utolsó képet. A jelen. 🙂 Megnéztem az első képet. Csak azt sajnálom, hogy öregszem… 🙂
Kihagyás után…
2008 június 8. | Szerző: hapcivirag
Kisebb kihagyás után I’m back! 😀 Egy hete nem voltam gyalogolni. Már veszettül hiányzik, de ma sem mentem, mert esett (mit esett?! Szakadt!) az eső. Ezt-azt megnéztem még a gyaloglással kapcsolatban és megnyugodtam: jól csinálom. 🙂 Három emberkének is kell válaszoljak itt és most: Eperke, Kincs és Nagyiván (és persze még sok mindenkinek Rajtatok keresztül… 😉 ).
Szóval, Eperkének: olvastam a blogodat és látom, hogy nagyon magad alatt vagy. Szegénykém! A pattanásokkal kapcsolatban: vérvételen és allergia-vizsgálaton voltál már?! Az öcsém például a csokitól lett ragya (én meg menzesz előtt egy héttel kezdek el dupla-tripla pattanásokat hordani… És egy héttel előtte rámjön a zabáló-betegség: folyamatosan éhes vagyok, olyankor szoktam elérni a súlyom felső határát. Aztán arckrémben sem mindegy, milyet használok, van, amelyiktől megduplázódik a számuk – de csak 2-3 hét használat után…). Az a baj, hogy a pattanások ellen én sem tudok semmi praktikát, úgy meg főleg nem, hogy már millió orvost is végigjártál… Az allergia (vagy érzékenység) lehet egy elég sarkalatos pont szerintem. Aztán, ami kapásból eszembe jutott: eszel te normálisan?! Sok embernél úgy néz ki a fogyókúra, hogy alig eszik valamit napokig-hetekig – és nem érti, hogy miért lesz egyre fáradtabb, ingerlékenyebb, egyre gyakrabban náthás, beteg stb. Eszükbe sem jutnak a hiánybetegségek! Mint ahogyan az sem, hogy az emberi testnek bizony szüksége van egy bizonyos kalória-bevitelre a mindennapi vegetáláshoz! Nem vettél észre véletlenül összefüggést az őrült fogyókúrád és a pattanások megjelenése között??? Nem tartom elképzelhetetlennek…
Még valami fontos dolog az étkezéssel kapcsolatban, amit eddig nem írtam le: miért is nem megfelelő a fogyókúra mozgás nélkül? No ez azért nem annyira magától értetődő, hogy bárki rájöhetne józan paraszti ésszel. Azért nem, mert a mozgásszegény fogyókúra során NEM A ZSÍRBÓL, HANEM AZ IZOMBÓL FOGYUNK!!! – Többek között ezért is írtam, hogy a mérleg abszolúte és teljesen felesleges dolog egy fogyókúrához. A zsírszövet az, amely a legtovább ellenáll a fogyókúrának, a szervezet ahhoz nyúl hozzá legkésőbb – naná, hiszen vészhelyzet esetére van elraktározva! Előbb szépen az izomból fogyunk. Tehát előfordulhat az, hogy valaki a mérleg szerint szuperjól halad a fogyókúrájával, de ha elmegy egy testzsírszázalék-mérésre, bizony gusztustalan eredmény születik! Röviden: elfogytak az izmok, a háj meg maradt. Ez nem a kevés kilótól függ, nem azon múlik. Ráadásul kívülről csak a fogyás vehető észre. Viszont roppant módon egészségtelen! Valakin van 20 kiló izom és 20 kiló zsír (végtelen primitív példa, de legyen). Elkezd fogyózni mozgás nélkül kevés evéssel és lead 10 kilót. És hogy néz ki ezek után a teste? 10 kiló izom és 20 kiló zsír!!! Vagyis egyenes út a magas koleszterin-szinthez, az erek elmeszesedéséhez, a koszorúér-problémákhoz…
Egyébként a fogamzásgátlós-bőrszépítős gyógyszertől ne félj, én éveken keresztül szedtem, ráadásul elég durvát, soha nem volt panaszom a súlyom változására. Szerintem ebben egy jó adag hisztériakeltés is van. Csak hogy legyen mire fogni…
Az Általad leírtakból látom, hogy elég szarul vagy lelkileg, csak sajnos ezen távgyógyítással, messziről nem lehet segíteni. Sőt. Közelről sem. Ezen tulajdonképpen Te tudsz csak segíteni. Úgy, hogy felállsz, abbahagyod az önsajnálatot és az önutálatot, leporolod magad és határozottan kiállsz saját magadért. Nem keltesz magadban lelkiismeret-furdalást egy kurva sajtos kifli miatt (ha ez megnyugtat: én konzekvens éjjeli evő vagyok például. Egész nap nem érek rá, estére megéhezem… Direkt figyelem magam, hát, az itteni fogyis-leírommiteszem-aligeszemvalamit blogírókhoz képest elrettentő mennyiséget vagyok képes megenni – ma pl. két tányér húsos makarónit, majd fél zacskó levesgyöngyöt – igaz, egész nap ezt ettem, ebédre, vacsorára és éjjelire. Vagy… Délben dobozos Norbis kaja két kiflivel és egy pogácsával, majd este két szelet szalámis kenyér. Vagy… Délelőtt egy fél zacskó kakaós keksz, délután egy szelet sült oldalas zöldséges kukoricával és egy fél kiló eperrel. Aztán… Lássuk csak… Persze, van, amikor tényleg alig eszem, az is elég egészségtelen. Mondjuk egész nap semmi, este 2 sajtburger. Ilyen is előfordul, átlag hetente egyszer. Igaz, amiket itt leírok, azok mind egy napi adagok… Írtam már: nem vagyok hajlandó fogyókúrázni. Éhezni igen, mert nem érek rá enni, de aztán bepótolom…).
Ne csodálkozz, hogy a mozgásra nem bírod magad rávenni. Amit olvastam, hát az igen elrettentő volt. Minden nap széthajtottad a testedet, ne csodáld, hogy most sztrájkol! Az úgy nem megy, hogy teljes gőzerővel beleveted magad az edzésbe és azt te majd minden áldott nap bírni fogod! És meddig?! Ez életmód kérdése, úgy és azt egyél, úgy és azt sportolj, hogy egész életedben azt fogod enni és azt a mennyiséget fogod sportolni! Amit te csináltál, az hosszútávon nem tartható fenn! Persze, erre írhatod, hogy de te rövidtávon akarsz lefogyni és csak addig csinálod… Én meg erre azt írom, hogy igen, de akkor a súlyod is csak rövidtávon lesz a neked megfelelő… Ez nem kúra kérdése! Ez életmód kérdése! Egy (két, több) fogyókúrától le lehet fogyni, de ahogy abbahagyja az ember, azonnal visszajönnek a kilók! Ez tuti! – Ez is tapasztalat… 🙁
Hat hete éhezel, és csodálkozol, hogy falási rohamaid vannak?! Ez így biztosan nem fog menni! Miért gondolod, hogy büntetlenül kizsákmányolhatod a testedet? Azt a testet, amit szeretned kéne, és közben meg utálod…
Csajok, mikor lesz vége annak, hogy lelkiismeret-furdalással nyeltek le minden egyes rohadt falatot, ami ízlik?! Miért jó ez?! Jó mazochistának lenni? Jó bezabálni a soknapos éhezés után és utána ráállni a mérlegre és okot adni magatoknak arra, hogy utáljátok magatokat?! Bahh, ezt sosem fogom megérteni…
Eperke, úgy kell megoldani, hogy tudatosan eszel! Nem úgy, hogy egyszer alig, egyszer meg mindent össze-vissza! A virsli tele van zsírral, még ha kevés kalóriát is tartalmaz, ugyanakkor nem laktató, nincs benne sem rost, sem megfelelő mennyiségű fehérje vagy vitamin!!! A müzlik nagy részének a zsírkalória-értéke messze meghaladja a teljes kalóriaérték 30%-át. Van viszont olyan csokis finomság, aminek a zsírkalória-értéke a teljes kalóriaérték 30%-a alatt van (a Plus-ban lehet kapni csokis mazsolát)!!! Nem egyszerűbb egy kicsit engedni a gyeplőn, mint megfojtani magad?
Látom, hogy nagyon szét vagy esve, de tudod… Minden változás úgy kezdődik, hogy előtte szarabb lesz… 🙂 Ez komoly! Csak egy egyszerű példával: Ha rosszul vagy, hű de rosszul vagy. A hányás még ennél is rosszabb, de tudod, hogy utána viszont sokkal jobban leszel… Ezért a hányást is bevállalod, csak hogy jobban legyél. 😀 Hát most valahogy itt tarthatsz. Lelkileg szarul voltál, most meg lelkileg hánysz (de atom hülyén hangzik, te jó Isten!). Jobb lesz, csak arra figyelj, hogy tényleg mindent rendbe tegyél, nincs sus-mus! 😉
Kincsnek: hogy találtam meg? Hm-Hm. Az jutott eszembe, hogy változást szeretnél, hát elkezdtem kutakodni a „v” betűnél… 😀 Elsőre bejött… 😀 Én mindig akkor blokkoltam le, ha valami nagy megbeszélnivalóm volt magammal. Amikor úgy igazán ki kellett mossam a szennyesemet. Egészen egyszerűen akkor, amikor a lelkemnek túl sok volt az a feladat, hogy valamit, amit direkt eldugtam benne jó mélyre, a felszínre hozzak, kielemezzek és a helyére tegyem. Biztosan lesz még ilyen, de legalább már ismerem magam. 🙂 Azért kíváncsi vagyok, Te mit találtál odabent… Hát… Van mit… De nagyon drukkolok! 😉 Dehogy hagyom abba! Grafomán vagyok… Csak a másik blogba is van bőven írnivalóm. Ott nem fogyózok, ott pszichózok… 😀
Nagyiván: Pénzes pasira én sem hajtottam sosem direkt, néha bejött, néha nem. Sajnos számomra negatív tulajdonság, mert túl sok minden egyébbel van összekötve az esetek nagy részében, ami nekem nem tetszik… De látok nem egy olyat, akinél alapfeltétel… Hogy kinek mi az érték, ezt most hagyjuk talán, nem fogyiblogba való ( a másikban van róla szó).
Amikor tenni kell valamit azért, hogy az illető fogyjon, nem lustaságból nem tesz érte!!! Ezt kell megérteni! Hacsak nem beteg, hormonzavaros, az extrém elhízás mögött az esetek 99%-ában súlyos lelki problémák állnak, bizonytalanság, önértékelési zavarok, önbizalomhiány, szeretetlenség, önmaga elutasítása, netán utálata, miegymás. Börtönbe vannak zárva, amiből képtelen kitörni, mert még azt sem tudják, mi juttatta őket oda, nemhogy azt, hogyan is kell onnan megszökni! Ezért van a sünis viselkedés, a hárítás, a sértődés, a „majdéntudomneszóljbele”, a morcosság, az álarcok, a folyamatos, sikertelen próbálkozások garmada! Az egy-két napos fellángolások ideje alatt valami miatt fellobban önmaga szeretete – de ez sajnos nem elég hosszú idő, 1-2 nap után visszasüllyed az elégedetlenségbe. Hasonló a depresszióhoz. Azért tudom, mert ezt is megéltem, habár igaz, 140 kiló sosem voltam, de 75-80 igen és már az is szar volt. Olyankor az ember úgy érzi 1-2 napig, hogy igen, ez az, én ezt most megcsinálom! Aztán jön valami ici-pici negatív élmény, amitől hirtelen lelohad az önbizalom: „áhh, erre sem vagyok jó, mint ahogy semmi másra sem. Miért éppen én tudnék lefogyni? Hagyom a fenébe, úgysem sikerül…” – Tipikus gödör-szitu. A gödör alján a falat kaparja, hogy alagutat ásson a szabadság felé, de az 10 körömmel nyilván nem megy. Annyit kéne csak tennie, hogy felmászik a falon, ami sikerülne is, de azt meg nem hiszi el, hogy sikerülni fog… Ezért vannak ezek a paradoxonok. Azért elég neki a munkahelyig történő sétálás, mint mozgás, mert legbelül, legeslegbelül úgy gondolja, hogy egyszerűen nem érdemel többet. És ez szomorú. Nagyon szomorú. Na megyek. A levesgyöngy már a fülemen jön ki, ráadásul fél négy van (hajnali…).
Válaszok
2008 május 26. | Szerző: hapcivirag
No, most akkor van egy kis időm, mert úgyis sokat fogok írni. Nem annyira arról a módszerről, amivel lefogytam – hiszen azt már leírtam, nincsen benne semmi különleges. Inkább válaszolok egy-két hozzászólásra. Szóval, aki tisztán fogyiblogot akar olvasni, az ezt most ugorja át.
Időrendi sorrendben tehát:
Eperke 🙂
Hát először is: nem győzöm hangsúlyozni, hogy én nem vagyok okos, sem semmi extra, nem is akarok senkit tanítgatni, meg kiosztani sem, és nem is érzem magam minden ember felett állónak. És ráadásul az én módszerem nem csodamódszer, nem is akarom annak hirdetni. Szerintem a módszereket egyénenként kell mindenkinek meglelnie, mert minden ember más. Fizikailag és pszichikailag is. Vannak általános információk egy fogyókúrával kapcsolatban, ilyenek a mozgás, a kalóriatartalom, de egyebekben akár egymásnak homlokegyenest ellentmondó dolgok is bejöhetnek. Csupán a saját tapasztalataimat osztom meg itt azokkal, akik olvasnak – ha esetleg okításnak tűnik, elnézést, csupán a stílusom szorul némi csiszolásra. Csak azért írom ezt, nehogy valaki azt higgye, „kihaénnem”-típus lennék. Tapasztalatot viszont adott a Jóisten, marékszámra szórta (őszintén szólva jóval kevesebbel is beértem volna, de hát Ő tudja…).
Sajnos egyre inkább megerősödöm abban a hitemben, hogy a férfinép egyre kevésbé van a helyzet magaslatán. Sajnos. Merthogy én nem lenni sem megrögzött férfigyűlölő, sem egy agyonemancipált maca. Ami azt jelenti, hogy igenis szeretem a férfitársaságot (minden formában… hihi) és bizony a hagyományos szerepeket részesítem előnyben (vagyis megőrülök attól, ha egy férfi mosogat, mos, vagy porszívózik… A főzés más tészta, azt nagyon szeretek, de azt figyeltem meg, hogy a férfiaknak Isten adta tehetségük van hozzá!). Így aztán a helyzetet elég elkeserítőnek érzem.
Szar dolog egyedül lenni, főleg 19 évesen. Pont azért, mert épp azok a tapasztalatok hiányoznak, amik miatt az ember inkább az egyedüllétet választja, mint a társas magányt… 🙂 Épp ezért erre semmi okosat nem tudok írni. Illetve dehogynem. Csak azt Te nem hiszed el, totálisan jogosan. MINDENKI a saját hibáiból tanul! Én hiába írnám le az én történeteimet, az máson nem segít. A véleményem maradt, ami persze csupán engem „kötelez”: engem ugyan nem érdekel, meddig vagyok egyedül, de a lécet biza’ ugorja már át a delikvens! Mert annál kellemetlenebb dolog nincs, amikor egy olyan pasival van együtt az ember, akit semmire nem becsül… Épp ezért nálam szóba sem jöhetne olyan pasas, akinek egy ápolatlan nő kell. Legyen akár Brad Pitt, Bruce Willis, William Baldwin, akárki, én nem akarok semmit összeszedni, még lapostetűt sem! Ráadásul akik ilyen nőknek kellenek, azoknál stílus is van bőviben… Az a minimum, hogy úgy ugrálsz, ahogy ő fütyül. Nálam magasan van a léc. Rohadt magasan. Épp ezért ritkásan van pasi az életemben, de egyáltalán nem bánom. Felejtőssel nem kezdek. Te még más vagy ilyen szempontból, mert Neked van még időd. Te még ráérsz játszani. Én is ráérnék, csak kedvem nincs. Nem óhajtok energiát fecsérelni meddő kapcsolatokba, sokkal több dolgom van annál. Ezért nem tanácsolom azt, hogy márpedig várd ki az Igazit! Várja a nyavalya 19 évesen! Kötelező tapasztalatszerző életkor. 🙂 A pasi-hiányt ismerem. Néha a falat kaparom. Habár mostanában akad egy jelentkező… 🙂 Amit viszont nyugodt szívvel tudok tanácsolni: ne keress magadban hibát!!! Van akkor is, ha nem keresed, de a Te dolgod nem az, hogy kifogásokat keress: miért nem szereted önmagad! Épp fordítva: az nem baj, ha a hibáiddal tisztában vagy, de Neked kell legeslegelőször elfogadnod magad! Senki nem hibátlan!!! A kapcsolatoknál senki nem hibátlant keres (mármint aki ezt feléri ésszel… A többivel nem foglalkozunk…)!!! Csupán olyat kell keresni, akivel elmondhatod azt: az én hibáim és az ő hibái elférnek egymás mellett. Ennyi. Ha tisztában vagy a saját hibáiddal, jobb eséllyel felméred, mire van a későbbiekben lehetőség az adott pasival. De ettől még szeresd önmagad, mert Te állsz magadhoz a legközelebb, és ha Te nem szereted magad, majd ki fog?! Nem várhatod el vadidegentől, hogy szeressen, ha Te sem szereted önmagad! Hidd el végre, az önbizalom nem súly-függő! Pontosabban: nem szabad, hogy súlyfüggő legyen!!! Pont fordítva működik és ez számomra egy nagyon fájdalmas, nagyon kínlódós és nagyon nehezen megszerzett tapasztalat: előbb az önbizalomnak kell helyreállnia és utána a súly is hozzáigazodik! Mire én ezt elhittem, te jó ég… Évekbe tellett. És most azért próbálok meggyőzni mindenkit erről az igazságról, mert dühít, hogy éveken keresztül az orrom előtt volt és nem ismertem fel! És ezért éveket pazaroltam el kínlódásra!!! Mert nem hittem el… Ha az önbizalmad a súlyodtól függ, akkor majd, ha lefogysz, a kövérebbekre gúnyosan fogsz nézni? „Hehh, ennek is mekkora segge van!” Na ja. Világéletemben tartózkodtam attól, hogy bárki mást megítéljek; most már látom: helyesen. Nem az én dolgom ítélkezni. A saját szubjektív gondolataimat és véleményemet én alakítom. De ez nem jelent sosem megcáfolhatatlan igazságot. Azért, mert szerintem XY egy gusztustalan, nyamvadt féreg, nem jelenti azt, hogy rossz ember, vagy hogy nem lehet szeretni, vagy hogy nem értékes emberke… Időbe tellett, mire erre rájöttem! Mondjuk a volt élettársam igen-igen jó lecke volt, mert szerintem az egész hátralévő életemben annyi genyaságot nem fognak velem elkövetni, mint amit ő művelt az utolsó 4 évben… Ettől még… Szóval rá kellett jöjjek, hogy nem rossz ember, sőt, vannak elévülhetetlen értékei! Csak épp az ő hibái és az én hibáim nagyon nem fértek el egymás mellett. 🙂 Amúgy meg, a Jóisten úgyis megfizeti minden tettünk árát (vagy a Sors, vagy akármi/bármi). Ez is tapasztalat. Bőven van ebből is, jó is, meg rossz is. Egy biztos: Müller Péternek igaza van, amikor azt írja: a rossz cselekedeteinkért sokszoros árat fizetünk, mert nem csak egy emberért kell bűnhődnünk, hanem az Egész harmóniájának megbontásáért. Teljes mértékben igaz. Még ha el is vonatkoztatunk az ezoterikus felhangoktól, még ha csupán a tényeket tekintjük, akkor is. Ez is tapasztalat… És még valami, az önszeretetre visszatérve: nem egyenlő az önimádattal! Szóval ne essünk Narcisszusz hibájába… Nem egyszerű az arany középutat megtalálni, de ha megvan, sínen vagyunk! 🙂
A médiáról: meg kell tanulni a saját szemünkkel nézni, és nem az újságokéval, reklámokéval, tv-műsorokéval, rádióadásokéval!!! Ez nagyon nehéz, mert rászoktattak bennünket arra, hogy a médián keresztül lássunk, szemléljünk és figyeljünk mindent. A túrót! Azt akarom, hogy az én véleményem az én véleményem legyen és tojok rá magasról, mit mond/ír a sok médium. Lehet, hogy Bridget Jones szerintük egy dagadt disznó, de ha én pasi lennék, inkább egy husis csajt fogdosnék, mint egy piszkafát, akinek a csontjai kibökik a bőrét! És nem tudom, hogy J.Lo-nak miért piszkálják folyton a fenekét, szerintem tuti jó segge van… 😀 És utálom Vicktoria Beckham-et, mert szerintem egy citromcápa csontváz (és nézz rá a férjére, fogadjunk, hogy undorodik tőle! Apropó, még egy nagy igazság: mindenkit un ám valaki!!!). Tőlem lehet akármilyen díva, számomra maximum negatív példája annak, mit ne csináljak…
A státuszszimbólum pasik alatt nem azt értem, hogy hogy néz ki. Azt értem alatta, hogy milyen helyzetben van. Tipikusan ilyen pl., hogy minden nő gazdag, jóképű pasit akar fogni. És ha az nincs, akkor aki helyette van, azt szégyelli. Amúgy én is a macis típust szeretem, gáz az, ha egy pasit lerázok magamról. 😀
Drukkolok a vizsgán! 🙂
Kincsnek:
Jaj, dága Kincsem, én meg az okosság… Hehehe. Viszont a gyaloglást imádom. Meg fogom nézni a fóliát. Fahéj-olajat már vettem (meg édesnarancsot is). Szoktam olvasni a blogodat, fejreálltam tőle… Azt gondolom, hogy tökéletesen érthető a hájika-védőpajzs… És igazából az a véleményem, hogy az önmegismeréshez sosincs túl késő, viszont minél hamarabb fogsz hozzá, annál hamarabb túl vagy rajta. És igenis írj ki magadból mindent, ha ez segít megoldani, amit már jó régóta cipelsz magadban… Meg még azt is gondolom, hogy az önmagunk szeretete nem egy felszínes dolog! Nem elég csak folyton ezt ismételgetni. Ki kell vesézzük önmagunkat, megoldani a megoldásra váró problémákat – ez a legnehezebb: az ember a legnagyobb problémákat söpri a legmélyebben a szőnyeg alá, mert nem mer velük szembenézni. Pedig szembenézés nélkül sem javulás, sem valódi önszeretet nincs, mert akkor még mindig tudjuk, hátul, a kicsi agyunk legmélyén, hogy valamit még mindig sumákolunk, éshát hazug embert nehéz szeretni… Szintén Elizabeth Hay könyvében van egy mondás, amit kívülről tudok: „A problémák megoldásához nem tenni kell, hanem tudni valamit…”
Namostaztán megint egy csomó „okosságot” hordtam itt össze… Tengermély tiszteletem annak, aki még el bírja olvasni! 😀
Sport nemtomhány
2008 május 21. | Szerző: hapcivirag
Hát akkor folytatom a sportos pontokat:
6. Arra van időd, amire csinálsz magadnak!
Hát ez így igaz. Sokáig ráfogtam a mozgástalanságot arra, hogy nincs rá időm. Ma már van, pedig sokkal több dolgom van, mint volt anno. Csak éppen… Megtanultam kompromisszumokat kötni (ezzel is…). A konditermek csak reggeltől estig vannak nyitva, én pedig kizárólag éjjel érek arra rá, hogy VALÓBAN sportoljak (uszodával is ez a helyzet, a különféle edzések meg a délutáni óráimat vennék el a lányomtól). Ezért maradtak az olyan mozgásformák, amelyek nincsenek helyhez és időhöz kötve: gyaloglás és néha kocogás intervallumos edzésként (vagyis a gyaloglás és a futás váltogatása). A “valóban sportoljak” alatt azt értem, hogy ilyenkor van időm ténylegesen a sporttal foglalkozni. Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy nem tudok igazán mozogni, átérezni a feltöltődést, ha közben azon jár az agyam, hogy mit kell még elintéznem. Az időcsinálás egy érdekes folyamat: amíg el nem indul az ember, rohadtul nincs hozzá kedve. Aztán kilép az ajtón, mozog 5-10 percet és az jut eszébe: “Jajj, de jó, hogy mégiscsak elindultam!” – és egyre jobban érzi magát és a végére már telítődik energiával és jókedvvel és vigyorog, mint pék kutyája a vajas kiflire. Ezzel ellentétben, ha hagyom magam legyőzni a lustaságom által, csak punnyadok este a gép előtt (mint most is, de betegen egyáltalán nem esik jól a sport) és egyáltalán nem érzem magam jobban tőle. Ezért, ha véletlenül le akarom magam beszélni az időcsinálásról, eszembe juttatom, hogy csak 5-10 percet kell kibírni, utána már nagyon jó lesz. Ez mindig bejön, kivétel nélkül.
7. A zsírégetés egy mérsékelten emelt pulzusszám mellett a 20. perc után indul el.
Nohát ennek a fiziológiai okát nem tudom… De nem is érdekel. Ami a lényeg, hogy TILOS a pulzusszámot az egekig emelni! – lásd 8. pont… Egy túlsúlyos szervezet pulzusszáma eleve magasabb kicsivel, mint az átlag, ezt nem nehéz kevés mozgással is akár még fentebb emelni. Tehát eleinte a kívánt pulzus-szinthez tartozó mozgásintenzitás elég alacsony lesz, ami sok embert megijeszt: képtelenség, hogy ilyen laza, még sportnak sem nevezhető izgés-mozgás mellett fogyjak is! Pedig de! Ez is tapasztalat. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a túlsúlyos ember elmegy mondjuk gyalogolni, és a sétatempó mellett már elég magas a pulzusa. Sebaj. Ilyenkor megfelelő időt kell a gyaloglással tölteni (ami nem nehéz, mert ugye jó lenne legalább 1 órácskát naponta zsírt égetni, ami legalább 80 perc gyaloglást jelent) – biztos, hogy másfél óra kevésbé intenzív gyaloglás kellőképpen kifárasztja emberünket. Akkor jön rá, hogy télleg… Nem másfél óra kínlódásról volt szó, hanem másfél óra nekem intenzív mozgásról. Nem tehetek róla, de én nagyon gyaloglás-párti vagyok. Bármikor, bárhol végezhető, a tempó testre szabható, nem köpöm ki a tüdőmet, de ugyanakkor az állóképességem javul, ráadásul a combom körvonalai is egyre határozottabbakká válnak… 🙂 Ráadásul, mivel nem iszonyatosan megerőltető, épp ezért minden nap van hozzá kedvem. Nem kell magam rávennem, hogy minden nap kiköpjem a tüdőmet. Elfáradok a végére, de ugyanakkor energiával tölt fel és végelen optimizmussal, téli vagy nyári esti illatokkal, élményekkel, fényekkel, megfigyelésekkel, rezdülésekkel, lélekkel. Imádom. Beírtam a google-ba és itt van pár eredmény:
“Habár a tempós gyaloglás kevésbé megerőltető, (majdnem) pontosan annyit ér, mint a kocogás. Ráadásul óvja az ízületeket. Ha tehát nincs kedved izzadságban úszni futáskor, vegyél vissza egy sebességfokozatot, és gyalogolj – először hetente háromszor 15-20 percig, később hetente négyszer 30-35 percen keresztül! Hogyan végezd? Vedd fel a kiindulóhelyzetet. Először gyakorolj egy helyben: a gerinced nyújtsd meg a következőképpen: könnyedén húzd lefelé a vállad, tartsd egyenesen a fejed, és lágyan hajlítsd be a térded. Utána tedd az egyik sarkad a földre, és lassan helyezd a testsúlyodat előre, miközben a talpad egyenletesen, lassan végiggördíted egészen az ujjakig. A következő lépéshez a lábujjakkal rúgd el magad a talajtól!” (forrás: www.figyuzz.hu, komment: első alkalmakkor is hetente 5×90 percet “sétálgattam”… De kétlem, hogy káros lenne… :D)
“Zsírégető mozgásformák például a következők lehetnek: zsírégető aerobic (amely nem a nagyon intenzív, nagyon gyors zenére történő “ugrálás”), erőgyaloglás, kerékpározás, evezés – az adott pulzustartományban.” (forrás: origo egészség)
“De van még egy esély! A walkfitt program vagy másnéven Power Walking.
A Power Walking tulajdonképpen intenzív gyaloglás, amely nem azonos az egyszerű sétálással. A Power Walking edzés során 45-90 percen keresztül hosszú lendületes lépésekkel haladunk, karunk erőteljes mozdulataival segítve a lábmunkát. Farizmainkat erőteljesen megfeszítve, a comb és lábszárizmaink intenzív használatával edzünk. Jellegét tekintve hasonló, mint a kocogás csak éppen a mozdulatok tökéletesen kontrolláltak és nem jár az egész test folyamatos rázkódásával.
Első pillantásra talán hihetetlennek tűnik, hogy gyaloglással komoly energiát lehet leadni és hatékonyan lehet edzeni. Magam is így gondoltam, amikor először kipróbáltam ezt a módszert. Aztán az első fél óra elteltével megváltozott a véleményem. Egyenes terepen edzettségtől függően 130-160-as pulzusértékeket lehet elérni. Ez tökéletes terhelést jelent a szív és vérkeringési rendszer számára.
A Power Walking programok előnyei:
csak kismértékben megterhelő a csontok és az ízületek számára
annyira megeröltető, amennyire csak akarjuk.
A tempótól függően lehet kikapcsoló jellegű (5-7 km/h) vagy lehet magasfokú edzés (8-9 km/h),
tökéletesen kézben tartható az intenzítás az edzés során
bárhol és bármikor lehet végezni, nem kell nyitvatartási időhöz vagy órarendhez igazodnunk
ideális fogyasztó edzésmódszer jelentős túlsúllyal rendelkezők számára
ideális edzésmódszer kismamák számára a terhesség alatt és a szülés utáni regeneráció időszakában
megfelelő időtartam és intenzítás esetén kiváló zsírégető módszer (60-90 perc, 65-75%-os intenzításon)
nagyszerűen edzi a láb és a far izmait
a porckorongjaink anyagcseréjének fokozásával segíti megőrizni gerincünk egészségét
A Power Walking tréning során teljesen felpörgethetjük magunkat. Az oxigén és kalória szükséglet épp oly magas lehet mint a legtöbb aerobic óránál. Megfelelő tempónál és meghatározott hőmérsékleti viszonyok között 8 km megtétele percenként 8-10 kalóriát von el szervezetünktől. Ez óránként megközelítőleg 480 – 600 kalóriát jelent. Jelentősége azonban nem csak ebben áll.
Az aerob tréningek közé tartozva – rendszeresen végezve jelentős élettani változásokat idéz elő. Ha tehát szeretnél szert tenni magasabb energiaszintre, jobb emésztésre, alacsonyabb koleszterinszintre, igazi testsúlykontrollra, egészséges csontszerkezetre, jobb szellemi kapacitásra, pihentetőbb, mélyebb alvásra, jelentős védelemre a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben, jobb légzési és keringési állapotra, hatékony zsírégetésre, akkor itt az ideje, hogy kipróbáld a Power Walkingot!
A Power Walking annyira egyszerű, hogy bárki megtanulhatja és gyakorolhatja. Nagyon jó kondícionális tréning mindenki számára, bármilyen életkorban. Kifogás tehát nincs!
A Power Walking elsajátításával, saját igényünknek megfelelően alakíthatjuk ki edzésprogramunkat, amihez semmi másra nincs szükségünk, mint egy jó edzőcipőre. Beépítve mindennapjainkba színesebbé tehetjük vele testünk edzését, hatékonyan egészíthetjük ki vele heti edzésprogramunkat és megfelelő környezet kiválasztásával (hegyvidék, erdő, stb.) kiszabadulhatunk mindennapjaink szürkeségéből.” (forrás: www.wellnessvilag.com)
8. A túl magas pulzusszám egészségtelen. – lásd előző pontban… 🙂
9. A túlsúly kockázatai mozgás közben… Hát vannak. Nagy túlsúllyal semmiképpen sem szabad megerőltető és szokatlan mozgásformákat, sportokat választani! Az ízületeken alapállásban is jóval nagyobb terhelés van, mint normál állapotban, ha erre még mondjuk kínai cipőben betonon kocogunk is, annak csak egyetlen eredménye lehet: egy hét után képtelenek vagyunk lábra állni a térdfájástól… Vagy bokafájástól… Vagy csípőfájdalmaktól. Ugyanez vonatkozik az összes többi, az ízületeket igénybe vevő sportra: küzdősportok, balett, vívás, konditermi edzések. Finoman szabad csak belekezdeni, később pedig lehet durvítani. Ez is tapasztalat… Ehhez az egész “projekthez” úgyis egy elengedhetetlen dologra van szükség: türelemre…
10. Az izomláz nem jó – már eleve leírtam, amit erről tudok. 🙂
És akkor legközelebb úgyis válaszolok Eperkének! Nem ússza meg! 😀
Így néztem ki 2000-ben, 24 évesen, úgy nagyjából a mostani súlyomnál
.jpg)
(na jó, most kevesebb vagyok – épp tegnapelőtt találtam egy mérleget, este, felöltözve 61… Hát… Ööö… Az egyik felem szerint az álomsúly a régi 56 kiló, szóval az egyik szemem nevet. A másik viszont sír, mert néha ijesztő, hogy bármit eszem, akkor sem hízom. Lásd tegnap esti reggeli… Vagy egy tábla csoki – mert ha megkívánom simán megeszem. Más kérdés, hogy a régi csokimániám mára csokiundorrá vált. Valószínűleg túlettem magam csokival… Habár ezt régen el nem tudtam képzelni)
és 2004-ben, 28 évesen, nagyjából 80-85 kilósan:
Válaszok
2008 május 21. | Szerző: hapcivirag
Vigyorinak: épp szőlős-körtés van itthon. De az összeset kipróbáltam a Pickwick-ből és mind finom. Mézzel szoktam ízesíteni. Szerintem mindenhogyan finom: melegen és hidegen is. Nyáron jobban kedvelem a teákat hidegen.
Nagyiv: Köszönöm. Akkor Te is jobban érzed magad kicsit több tapasztalattal a hátad mögött? 🙂 Kicsit hm… lenyugodva. 🙂 (épp tegnap elegyedtem beszédbe a vonaton egy énkorabeli sráccal, Hajdúszoboszlóig majdnem végigbeszélgettük az utat – pont erről volt szó. Persze miután az orra előtt benyomtam este negyed nyolcas reggeli gyanánt két sajtburgert, egy kis adag sültkrumplit, egy kis kólát és egy csokis fagyit… Íme, a fogyókúrám, hihihi).
Ez azért… Ez azért SOKKAL vonzóbb számomra, mint a szemétkaja… Nyami!
Lelki háttérfeeling… :)
2008 május 21. | Szerző: hapcivirag
Olvasom ám, Eperm… 🙂
… Mert nem bírok magammal. 🙂 Vágjunk bele. Azért nem hozzászólást írok, mert félek, hogy elveszik (történt már ilyen errefelé…). Sajnos gondolom, hogy manapság nem anyát és leendő feleséget keresnek a fiatal pasik, hanem barátnőt. De azért… Örülnék, ha válaszolnál, én már „túl öreg” vagyok… 😀 😀 😀 Lélekben az ember hiába érzi magát tinédzsernek, ha egyszer a születési dátuma mást mutat (tegnap határoztam el, hogy próbafekvésre megyek a temetőbe… hihi). Szóval, itt vannak a kérdések:
Tényleg ennyire sekélyesek a mai fiatal pasik?
És ez tuti biztos???
És Neked miért kell egy sekélyes a sok közül? Miért nem az értékesebbjére hajtasz?
Minden tizenéves (és fiatal huszonéves) ilyen sötéten látja a világot?
Minden tizenéves (és fiatal huszonéves) azt hiszi, hogy attól szép egy nő, ha vékony?
Tényleg nem lehet találni olyan pasit, akinek ne státusz-szimbólum kéne?
És Neked? Neked jó, ha státusz-szimbólum lehetsz?
És honnan tudod, hogy akit 19 évesen találsz, nem az lesz életed párja???
– Gondolom, közben olvastad a Doki blogját… –
Én válaszolok – ahogyan én látom.
1. Kérdés: tényleg…
2. Kérdés: nem. Az öcsém 28 éves és rohadtul nem érdekli, hogy a barátnője nem cérnavékony. Sőt! És 25 körül volt, amikor összekerültek. Igaz, előtte valóban a cérnavékony nőkre hajtott… De hamar benőtt a feje lágya és rájött, hogy hiába cérnavékony egy nő, attól még nem lehet vele éjszakákat átbeszélgetni.
3. Kérdés: hát ezt csak Te tudod. Ahogy a blogodat olvasom, az jön le, hogy nem is tartod magad értékes emberkének és ezért próbálsz meg legalább egy értékes tulajdonságot összeszedni… Márpedig tutira értékes vagy!!! Ez fix! Szerintem nem éri meg a selejtre hajtani, csak hogy legyen pasid…
4. Kérdés: úgy látom a környezetemben, hogy igen. A média nagy úr, tényleg csak az lehet sikeres, aki vékonka… Pont valamelyik nap olvastam egy női lapban, hogy Geri Haliwell (vagy hogy a szöszbe’ írják) hűdeformábahoztamagát és leírják a diétáját. De bakker, az a nő kórosan sovány!!!
5. Kérdés: Úgy látom, hogy igen. Mint fent.
6. Kérdés: de igen. Más kérdés, hogy a nők is a státusz-szimbólum pasikra hajtanak, így aztán…
7. Kérdés: hát ezt csak Te tudod. De én tapasztalatból tudom, hogy nem jó státusz-szimbólumnak lenni. Megalázó dolog.
8. Kérdés: 19 éves voltam, amikor összekerültem a nagy Ő-vel. 8 évig tartott. Szóval arra se vegyél mérget, hogy Te nem mostanság találkozol össze Vele – de arra se, hogy örökké fog tartani. Az viszont tuti, hogy az évek mennek… Mint a szél!
Hogy őszinte legyek, én ma nem szeretnék 19 éves lenni. Pont jól érzem így magam a bőrömben. Nem az évek tanítják az embert, hanem a tapasztalatok. Az ember szerintem kevés ideig fiatal, kicsit tovább középkorú és sokáig öreg… (10 év, 15 év, 20-30 év – nagyjából talán így…). Épp ezért azt gondolom, hogy a fiatalságot ki kellene használni. Kicsit jobban, mint ahogyan most látom – vagy akár tettem én anno (úúú, télleg próbafekvésre kellene mennem… úgy írok, mint egy hatvanéves. Hehe).
Mindenkinek ajánlom egyébként Csernustól A nő c. könyvet. Ami még szintén olvasásra méltó: Louise L. Hay: Éld az életed!, továbbá Müller Péter –könyvei (pl. Szeretetkönyv). Nem könnyű olvasmányok, de fogyókúra idején érdemes a lelkünkkel is foglalkozni.
Idézet következik:
„A súlytöbblet ugyancsak jó példa arra, miként ölünk bele sok energiát egy álprobléma orvoslásába. Az emberek gyakran éveken át küzdenek fölös kilóikkal, eredménytelenül. Azt hiszik, ha nem lennének kövérek, gondjaik sem lennének. Pedig a többletsúly csak egy mélyebb ok kivetülése. Ez rendszerint félelem és biztonságvágy. Amikor félünk, elveszítjük külső vagy „belső” biztonságunkat, ez ellen sokan úgy védekezünk, hogy magunkra szedünk néhány kilót.
Azzal, hogy korholjuk magunkat kövérségünk miatt, bűntudattal nyelünk le minden falatot, és ha hízunk egy kicsit, folyton a mérleghez szaladgálunk, csak drága időnket vesztegetjük. Még húsz év múlva is ugyanott leszünk, hisz a valóságos problémához hozzá sem nyúltunk. Csupán egy dolgot értünk el: még elesettebbé és szerencsétlenebbé tettük magunkat – s mi mást tehetünk? – hízásba menekülünk.
Ezért óva intelek testsúlyod és étrended beteges ellenőrzésétől. A fogyókúra mit sem segít. Az egyetlen diéta, ami használ, a szellemi diéta: tartózkodjunk a negatív gondolatoktól. (…)
Persze erre azt felelik, hogy azért nem szeretik magukat, mert olyan kövérek, vagy amint egy lány fogalmazott: „széle-hossza egy”. Én rámutatok, hogy azért kövérek, mert nem szeretik magukat. Attól a perctől fogva, hogy szeretjük és becsüljük magunkat, bámulatos, ahogy a fölös súly egyszerűen eltűnik a testünkről.”
(Louise L. Hay: Éld az életed! Édesvíz Kiadó, Budapest, 2007., 44-45. oldal)
Ha a lélek fontosságáról…
2008 május 21. | Szerző: hapcivirag
… írtakban nem hisztek nekem, totál földi halandónak, hihettek akár Csernusnak is… 🙂
http://csernusdoki.freeblog.hu/archives/2008/05/14/Csernus_dieta_-_interju_a_Fitt_info_magazinbol/
Hát akkor a sportról még…
2008 május 18. | Szerző: hapcivirag
Ígértem, hogy magyarázatokat fűzök a sportos pontokhoz.
1. Mozgás nélkül nincs fogyás.
Szerintem ezt mindenki tudja. Azt legalábbis tutira, hogy mozgás közben az ember kalóriát éget el, intenzivitástól függő mennyiségben. Én szeretem a középutat. Nem muszáj rengeteg kalóriát elégetni, de ha a kiválasztott mozgásformát kitartóan tudom űzni, nem fáradok bele és nem unom meg, akkor szerintem sokkal hatékonyabb, mint a hirtelen nekiugrás agyonhajtással. Így van ez most velem, fél éve gyalogolok, még mindig nem untam meg, viszont rendszeres mozgás, formában tart és nem hajtom halálra magam.
Azt viszont nem biztos, hogy mindenki tudja (habár sokan tutira), hogy a rendszeres mozgás miatt a szervezet “alap kalóriafelhasználása” is megugrik. Vagyis, aki rendszeresen sportol, az nyugalmi állapotban is több kalóriát éget el, mint aki nem teszi ezt. Rövid, tömör magyarázat (nekem legalábbis elég): az izmok fenntartása több kalóriát igényel, mint a zsíré (minő furcsaság… :D).
2. Tilos túlzásba vinni, de muszáj tenni érte.
Mozogni kell, nincs mese! Csak az a kérdés, hogy mennyit és hogyan… Elég sok cikk foglalkozik az “energiavesztéssel”, vagyis azzal, hogy emberünk beleveti magát a sportba, hajt, mint állat, aztán egyszercsak nem bírja tovább. Naponta 2 órát jár konditerembe, minden nap leizzad, félig megfullad, izomláz gyötri, de ő csak megy… Hát, a helyzet az, hogy a szervezetet nem lehet hosszú időn át kizsigerelni. Egyszerűen nem megy, nem hagyja magát. Én is jártam így, tapasztalatból tudom. Hiába viszi az embert a nagy löttyös indulat, muszáj 1-2 nap pihenőt beiktatni legalább, különben nagyon hamar összeesik a “melós”. Nekem egy idő után egyszerűen nem maradt energiám. A teljesítményem ennek megfelelően leesett, én hülye meg nem értettem, hogy miért. Aztán már kedvem sem volt hozzá, mert energiám sem. Borzasztó volt, főleg azért, mert nem értettem. Illetve… Nem akartam érteni. Hajtottam a fogyást – azt gondoltam, hogy majd jobban fogom magam érezni – aztán sem fogyás, sem energiabomba, épp ellenkezőleg. De én sietni akartam. Gyorsan akartam sokat fogyni. Idővel megértettem, hogy nem megy. EHHEZ türelem kell (persze sok minden máshoz is, de talán ez a legnehezebb). Szépen lassan lehet fogyni. Gyorsan úgy nem, hogy az meg is maradjon és ne ugorjon vissza a duplája.
3-4. A fogyást az aerob mozgásformák segítik.
Nem sok minden magyarázat kell hozzá – legalábbis nekem nem. Az anaerob mogzásformák inkább izmot építenek, én pedig nem szeretnék sem emberfejnyi bicepszeket, sem háj alatti kockás hasat.
5. Olyan mozgást kell választani, amit az ember nem un meg.
Pill, vásárlás-kipakolás…
Na szóval. Ahogy saját magamat elnézem, totál mindegy, mit mozog az ember. Csak akkor lényeges, ha valami konkrét célja van a fogyáson kívül (pl. szeretne kicsit izmosabb lenni, meg szeretné tanulni önmagát megvédeni stb.). Szerencsés is vagyok ilyen szempontból, mert évekig tanyán éltem, anyukámmal és a lányommal együtt – én voltam az egyetlen munkára fogható emberke, néha persze férfiúi segítséggel. Namármost, 1 hold földet rendbentartani – nna, az mozgás… 🙂 Én kertmániás vagyok, kutyán és macskán kívül más állatot nem akartam soha tartani. De parkot azt akartam. A benzines fűkaszával való dolgozás az ide-oda forgás miatt például tökéletes hasizom- és derékizom-gyakorlat, valamint a gerinc melletti tartóizmokat is fejleszti. Kandallókkal fűtöttünk. 60-80 mázsa fa felaprítása fejszével – tökéletes hát- és karizom-erősítés (a többi 20-40 mázsát pasi vágta… :D). A sitt és a föld talicskázása ugyanígy (most is művelem… megint van egy rendrakásra váró kertem…). 3000 m2 gaz fűvé alakítása és lenyírása nem önjáró, ámde nagy és nehéz benzines fűnyíróval pont éppen jót tesz a comb- és farizmoknak, valamint a hasizmokat is nem teljesen ugyan, de folyamatosan feszítve kell tartani. És mozgás. Mozgás, mozgás, mozgás. A kutyákkal sokat csavarogtam, az agarammal általában 5 km-t gyalogoltam vagy futottam, sajnos nem minden este (homokban, kutyával futni sem az ízületeket nem terheli meg, sem a tüdőmet, mert ha kértem, húzott, ha kértem, megállt).
És ezeket nem untam meg, mert mint írtam, imádom a nagy és szép kertet és bármit megteszek érte. A rendet is szeretem, tehát utáltam, amikor egy embermagas fa-halom magasodott az udvar közepén.
A gyaloglást sem unom. És ez a lényeg. Ha egyszer véletlenül megunom, majd választok mást. 🙂
A többit majd később.
Testápoló-recept
2008 május 14. | Szerző: hapcivirag
A fahéjat annyira nem szeretem. 🙂 Viszont az édes narancs olaj is remek bőrfeszesítő és nagyon kellemes az illata. Úgy szoktam, hogy mezei testápoló, babaolajba kevert édes narancs olaj plusz valami extra testápoló bőrfeszesítős-Q10-es-izébigyós. És akkor babaolaj is van benne, meg dupla adag bőrfeszesítő. És feleannyiba kerül, mintha csak az extra bőrfeszesítős testápolót venném. 😉 A fóliát megnézem, mert kell!!!
“Jó napot kívánok! Jancsó Anna Ejzébet vagyok és a becenevem Panna! (…) Viszontlátásja!” 🙂 – az óvodában dolgozók minden nap halálra röhögik magukat a köszönési módjain…
Choppardlike-nak :-)
2009 június 2. | Szerző: hapcivirag
Köszönöm a bejegyzést. 🙂 Írok máshol, folyamatosan (suttogohaz.cafeblog.hu), de ide már nem tudok mit… A “titkomat” megosztottam mindenkivel, aki kíváncsi volt rá. Nekem így sikerült. Persze, fogyok most is, de azt színtiszta idegből és az nem jó. Köszönöm még egyszer. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X